Félelem és reszketés. Las Vegas után a kevésbé idilli Nibelung-lakóparkban is. Mundruczó Kornél ismét egy nagyot alkotott, igaz, messze nem közönségfilmet…

A Team Building nagyon komoly társadalomkritikát fogalmaz meg: valóban mindig a seggnyalók országa voltunk? Legutóbb például komcsiról kapitalista hátsóra váltottunk? Előbb jött a latin, aztán a német, majd a múlt században negyven évig oroszul, most meg angolul kell annak tudnia, aki igazán érvényesülni szeretne…

Vannak történetek, amelyek egész egyszerűen nehezen viselik el, ha végül a filmvásznon, és nem mondjuk egy színházban akarja elmesélni a kitalálója. Sas Tamás új filmje, a Szélcsend tipikusan ilyen.

Vasvári Emese filmje talán néhány évtizeddel korábban még inkább aktuális volt, de napjainkra is igaz, családok ezrei szakadtak szét az átkosban, egyik fele külföldön ragadt, a másik itthon. Párhuzamos életük sokszor sosem találkozott, ha igen, akkor sem mindig öröm, hanem inkább gyász lett belőle.

Örök panel a magyar filmekben a panel. A panelproli fogalma valamikor a Roncsfilm idején nyerhetett önálló fogalmat magának, azóta azonban számtalan film készült e témában. A legújabb ebben a műfajban a Komoly dolgok.