Ha egy musical évek óta nagy sikerrel fut a Broadway valamelyik színpadán, duplán kockázatos belőle filmet csinálni, kivéve, ha Rob Marshall rendezi.

Marshall 2002-ben kóstolt először bele ebbe a műfajba, és mindjárt jó mélyre markolt a mézes bödönbe, hisz 6 Oscar-díjjal jutalmazták a Chicagot. A Kilenc hasonló diadalmenetet biztos nem követhet el, miután „mindössze” négy kategóriában jelölte az Akadémia idén. Ám ez a szám is jelzi, hogy a hivatalos ítészek szerint a rendező ismét egy maradandó darabot alkotott.

Pedig nem könnyű vállalkozás Federico Fellini 8 és ½ című remekművéhez nyúlni. Az ebből készült öt Tony-díjat nyert Broadway-musicalt ültette át filmvászonra ragyogó szereposztással, látványos koreográfiával és fülbemászó zenékkel:
A világhírű filmrendező, Guido Contini (Daniel Day-Lewis) élete válságba jut szakmai és magánéleti problémái súlya alatt. Egyensúlyt kell teremtenie az életében részt vevő fontos nők: felesége (Marion Cotillard), szeretője (Penélope Cruz), múzsája (Nicole Kidman), jelmeztervező bizalmasa (Judi Dench), egy amerikai divatújságíró (Kate Hudson), ifjúkori szexbálványa (Fergie) és anyja (Sophia Loren) között.

A Kilenc egy végletekig „hedonista” mozi, a folyamatos életigenlést hirdeti. A bohémság mindenekfelett a fő jelszava. Ugyanakkor, a sorok között kiolvasható az is, a művészetnek nem lehet határokat szabni. Bárki, aki képleteket kezd el alkotni egy művészeti iparágban, megöli azt, és ládagyárrá deklarálja. A Kilenc ragyogóan láttatja a képzelet és a valóság közti halvány átmenetet, amely a főhős fejében már szinte összemosódik, a nézőnek azonban tiszta a kép: ez a valódi művészet, álmodni és lefesteni azt, filmben, vásznon, zenében, bárhogyan, csak alkotni, alkotni, alkotni.

A Kilencet Daniel Day-Lewis játéka mellett a mellékszereplők teszik még igazán naggyá. Nem véletlen, hogy Penelope Cruzt Oscarra is jelölték. Marshall különösen bátor húzása volt Judi Dench „alkalmazása”. Vele kapcsolatban nehezen vonatkoztatunk már el „M”-től, és most is hozott valamit a James Bondban megszokott figurájából, de pont ettől volt oly egyedi a karaktere. Sophia Loren pedig bár sokak szerint képtelen elfogadni a korát, mégis, amint megjelent a színen, minden kockát kitöltött maximálisan. Mindezt olyan könnyedséggel, mint ha egy valóságshowban volnánk.

A Kilenc nem véletlenül kapta meg az Oscar-jelölését a művészeti rendezés kategóriában sem. John Myhre munkájár dicséri a csodálatos díszlet, a remekül megválasztott római helyszínek. Guido Contini pedig teljesen feleslegesen küzdött az Itália megrendezésével, Olaszország úgy kerek, ahogy van, szóljon róla bármilyen mozi, biztos, hogy szerethető, és magával ragadó lesz…