Félelem és reszketés. Las Vegas után a kevésbé idilli Nibelung-lakóparkban is. Mundruczó Kornél ismét egy nagyot alkotott, igaz, messze nem közönségfilmet…

Térey János A Nibelung-lakópark című drámája igazi korrajz: katasztrófajáték, olyan átfogó és rétegzett mű, mely a wagneri hagyományt felelevenítve, egy mítosz kereteiben ad hírt a máról, a mai Magyarországról. A világ, amelyet egy lakópark jelképez, bajban van. A két tőkés család sarjaiból, ügyvédekből, modellnőkből, rendőrökből, tűzoltókból és rádiósokból álló társadalom az összeomlás szélén billeg.

Hagen, aki félisten csak az istenek között, bosszút esküszik a hatalomra jutottak ellen, akik nélkülözni merték őt birodalmuk vezetésében. Cinkostársaival úgy döntenek, hogy a világ megérett a pusztulásra. Terve ördögi, és mint minden ördögi terv: tökéletes. Szellemes terrortámadásokkal tartja félelemben az elkényelmesedett polgárokat. Titáni küzdelmükben azonban természetesen nem csak a világ, de ők maguk is bukásra vannak ítélve.
A Krétakör színészeivel készült előadást a rendező Mundruczó Kornél vette filmre a Lipót néven ismert intézmény (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) elhagyott falai között. Egy kísérteties térben bolyongva követhetjük nyomon, hogy miként mélyül egyre a fenyegetettség és a káosz.

Eddig a történet, az már Mundruczó zsenialitása, hogy a tévéből is kihalt, „színházi közvetítést” egészen a mozivászonig emelte. Ilyen magasságokban ez a műfaj még nem járt. Még akkor is, ha a Nibelung-lakópark egy felettébb nehezen emészthető darab. Így méltánytalanul kevés nézőhöz jut majd el. Pedig valóban tökéletes korrajz, ám a saját hülyeségeinken ritkán szeretünk nevetni. Mundruczó kimondja a végítéletet: ez az ország kész diliház… A filmen csak a képzeletbeli, ám idekint nagyban játszanak elmebeteg játékokat.

A Nibelung-lakópark erre a káoszra szeretné felhívni a figyelmet, méghozzá olyan zseniális színészekkel, mint Tóth Orsi, Nagy Zsolt, Gyabronka József, Terhes Sándor vagy épp Csákányi Eszter. Nehéz rangsort állítani közöttük, hisz szinte mindegyikük több karaktert is játszott párhuzamosan, és talán nem is volna szerencsés, Mundruczó ugyanis egy nagy pszicho-egyveleget akart gyúrni, külön-külön remek „alapanyagokból”. A való életben is sokan bevették már ezt a maszlagot, a kérdés, mikor ér véget az őrület. A Nibelung-lakóparkban a „modernkori” Rómeókra és Júliákra várt végítélet meglehetősen nyomasztó lett. Talán civilben olcsóbban is megússzuk, különben tényleg jöhet a sárga ház, ha tovább folytatódik az őrület…