Nem tudtam, mire számítsak, amikor beültem A szégyentelen című filmre, de egy biztos: a legmerészebb álmaimat is felülmúlta, és bevallom, idő kellett, hogy megemésszem.


A jóképű Brandon (Michael Fassbender) New Yorkban él, menő irodában dolgozik, menő lakásban lakik, menő éttermekbe jár, menő csajokat szed fel. A tökéletes élet – gondolhatnánk. Brandon azonban szexfüggő, aki reggel bemegy az irodába, dolgozik, maszturbál egy kicsit, majd hazamegy, szexfilmeket néz, elmegy egy szórakozóhelyre felszedni egy csajt, vagy felhív egy kurvát magához – és így megy ez, nap nap után, szépen, akár egy jól kialakított rendszer. Élvhajhász életébe azonban egy nap beállít húga, Sissy, és jelenlétével felborít mindent.

Sissy (Carey Mulligan) szárnyait bontogató énekesnő, aki bátyjánál keres átmeneti menedéket. A testvérek egymás szöges ellentétei: Brandon hideg természet, enyhén szólva nem a szavak embere, és viselkedése, életvezetése leginkább antiszociálisnak mondható, míg Sissy vágyik megélni az érzelmeket, társasági lény, és odaadna mindent egy kis szeretetért és törődésért. A köztük feszülő ellentétek okát csak sejthetjük, de az egyszer biztos, hogy már csak ők vannak egymásnak ezen a világon, és bajban azért megmutatkozik az a testvéri szeretet.

Steve McQueen rendező második filmje A szégyentelen – az első, az Éhség volt 2008-ban. A két filmben a rendezőn kívül a főszereplő, Michael Fassbender a közös, aki minden kétséget kizáróan, szégyentelenül jól alakítja a szexfüggőt. Nem csak azért emelem a kalapom, mert mindent, de tényleg mindent bevállalt, hanem mert olyan erotikus kisugárzása van, hogy nő legyen a talpán, aki képes lenne ellenállni neki. Persze tisztában kell lennünk vele, hogy Brandon érzelmileg egy nagy nulla, akinek lehangoló napjaiban csak az érzelemmentes szex jelent örömöt. Sajnálatra méltó életében egyedül húga tud tükröt tartani elé, és Brandon talán eljut oda, hogy legalább elgondolkodik a dolgon.

Megdöbbentő, elgondolkodtató, mély sztorival bír A szégyentelen a maga túlfűtött szexualitásával, naturalizmusával. És mi a történet vége? Képes egy ember a változásra vagy marad a maga unalmas, antiszociális életében? McQueen nyitva hagyja a kérdést előttünk, nézők előtt. Én azt javaslom, hogy nézzék meg, és döntse el mindenki magában.