A sötét lovag - Felemelkedés kritika: véget ér az eredet

Ezt is megértük, véget ér az előzmény trilógia, pontot téve minden idők legjobb Batman korszakára. Méltó mód, a legjobb filmmel az eddigiek közül.

A múlt heti szörnyű mészárlásról is muszáj megemlékeznünk, mindössze annyit: ha egy országban a Kinder-tojás tiltott csempészáru, de halálos lőfegyvert online áruházból viszont simán lehet rendelni, ott nem a filmesekkel, hanem valami egészen mással van baj. Egykoron, egy álarcba bújt magyar, Lugosi Béla, Batman jelmezére igencsak hajazó Drakula szerkóban meghódította a tengerentúlt, lerakva alapköveit annak a showbiznisz világhatalomnak, amelynek nevét ma áhítva sóhajtjuk: Hollywood. Ennek aranykorában senki nem akadt, aki élesre csiszoltatta volna szemfogait, hogy embereket harapdáljon, ahogy ez történt pár éve a valóságban. A világ azóta nagyot fordult, ahogy a Batman filmekkel is. Michael Keaton és George Clooney valószínű irigykedve karmolássza a mozisszék kárpitját, miközben orruk alá dörmögik: persze, ennyi speciális effekttel én is ilyen jó denevérember lettem volna.
Merthogy Christian Bale piszok jó Bruce „Batman” Wayne. A legjobb mindközül. Ahogy Christopher Nolan is kellett ahhoz, hogy ez az „Eredet” história ilyen jóra sikerüljön.

Nolan trilógiájának befejező részében nyolc év telt el azóta, hogy egy szörnyű éjszakát követően Batman nyom nélkül eltűnt. Magára vállalta Harvey Dent államügyész minden vétkét, és a hősből üldözött bűnöző lett. Önfeláldozása azonban nem volt hiábavaló: a Dent-törvénynek köszönhetően Gotham békés várossá vált. Átmenetileg.
A városban feltűnik egy macskajelmezes betörő (Anne Hathaway), aki sötét titkokat rejteget; és megérkezik Bane is, a különös álarcot viselő, gátlástalan bűnöző. Bruce Wayne féltve őrzött magánya nem tarthat örökké, a városnak ismét szüksége van a Sötét Lovagra. Ám a köpönyeg és az álarc ellenére úgy tűnik, Bane legyőzhetetlen.

A Felemelkedés közel három órás, de szinte repül az idő. Úgy telik el közel a harmada a filmnek, hogy inkább egy dráma bontakozik ki előttünk, sem mint minden idők egyik leglátványosabb akció-thrillerje. De amikor a látvány tör előre, akkor is van mögötte filozófia, elgondolkodtató mondanivaló. A rejtett poénok, a közönség felé kikacsintások pedig igazán zseniálissá teszik ezt az alkotást.

Szerencsére, Nolan nem csak dirigálni állt be, hanem klaviatúrát is ragadott. Minden bizonnyal ihletet nyert az előző rész óta tomboló gazdasági világválságból, az álarc mögé bújó, magukat a névtelenség legnevesebb költőjére hajazó névvel azonosító hackereken át a mindebből még mindig profitáló szűk elitig, akiket akár egyszer el is sodorhat a népharag. De ahogy eddig mindig a világtörténelemben, talán Gothamnek is lesz ellenszere az Apokalipszis elkerülésére. Ugye nem kell mondanunk, ez is áthallásos…

• Galéria

• Kapcsolódó anyagok: