Az igazság nyomában kritika: másfél óra tömény üldözés

Bár Bruce Willisnek csak nyúlfarknyi szerep adódott ebben a filmben, Sigourney Weaver elviszi a prímet a nagy öregek versenyében. És még azt a bravúrt is sikerül felmutatnia, hogy bár közel a film negyedét végigakciózza, kiskosztümjén egyetlen koszfolt sem tűnik fel, autósüldözés ide vagy oda.

Ha egy film Európában játszódik, már fél siker. Ha az amerikai színészek mellett „helyiekre” is bíznak fontosabb karaktereket, már szinte lehet készíteni a kasszát. Az igazság nyomában is igazán akkor kezd számunkra oly kedves, „ismerős” lenni, amikor Verónica Echegui vagy Óscar Jaenada feltűnt a színen. Pedig addigra Henry Cavill arcát vagy kétszer biztos újrarajzolták az arcát, miután tucatnyi terrorista püfölte össze-vissza a dramaturgia szerint. Ugyanekkora pedig Bruce Willis is túl volt már a film legdrámaibb momentumán.
A sztori talán ismerős, a történetmesélés viszont újszerű: Will Shaw (Henry Cavill) egyhetes vitorlázásra érkezik a családjával Spanyolországba, ám a fiatal üzletembernek nincs sok kedve a nyaraláshoz: nemrég indult cége körül gondok vannak, és feszült viszonya szigorú apjával, Martinnal (Bruce Willis) csak tovább ront a helyzeten. Amikor aztán a családját elrabolják, és kiderül, hogy a tettesek titkos ügynökök, akik semmitől sem riadnak vissza egy rejtélyes aktatáska visszaszerzéséért, Willnek menekülnie kell. Legnagyobb meglepetésére Martin újra felbukkan, és Willnek a teljes addigi világa összeomlik, amikor apja elárulja, hogy ügynök, és intrikák és hazugságok nemzetközi szövevényébe keveredett.
Miközben egyszerre üldözi a spanyol rendőrség egy olyan gyilkosságért, amelyet el sem követett, és lihegnek a nyomában amerikai bérgyilkosok, Will végigmenekül Madridon, és próbálja összerakni az összeesküvés darabjait, amely legalább olyan tekervényes, mint a város ősi utcái. Kiben bízhat? Hol lehet az aktatáska, amely a záloga lehet annak, hogy épségben visszakapja a családját? És vajon képes-e Will szinte a lehetetlennel dacolva eredményeket elérni, mielőtt túl késő lenne?

Az első néhány perc idilli képsorai már-már elaltatnák a nézőt. Élvezve a gyönyörű tengerparti tájat, a békés családi összeborulást, szinte nem is értjük, mitől lesz ez hamarosan egy sodró lendületű, minden percében izgalmas akció-krimi. Pedig nagyon az lesz, szinte egyik pillanatról a másikra, a sötétből settenkedik ránk másfél óra tömény üldözési jelenet.
Nehezünkre mégsem esik, legyen akár az eleje, a közepe, vagy épp a vége, egy-egy izgalmas és újszerű dramaturgiai elem láttán belekapaszkodunk a szék karfájába, mintegy erőt átadva főhőseinknek.

Azt, hogy végül kiderül-e, mire ez az egész üldözősdi, derítse ki mindenki maga, és eredjen az új Supermannel együtt Az igazság nyomába(n)…

• Galéria

• Kapcsolódó anyagok: