Cosmopolis kritika: Pattinson veszte a prosztatája

Szó szerint nehezen emészthető film Davin Cronenberg legújabb alkotása. Hol lassú folyású, máshol pedig épp oly gyorsan vált témát, hogy ember legyen a talpán, aki követni bírja a rendező gondolatmenetét. De talán pont emiatt sem nevezhető épp egy tucatmunkának.

Robert Pattinson bár nagy közönség kedvenc, ez a filmje nagy eséllyel nem a sikerlisták élét ostromolja majd, sokkal inkább pályázik néhány rangos szakmai elismerésre, sem mint a széles publikuméra. Cronenberg ritkán alkot, akkor viszont olyan maradandó darabokat, mint a tavalyi Veszélyes vágy, a néhány évvel ezelőtti Gyilkos ígéretek, vagy talán filmjei közül a legemlékezetesebb, A légy. Sosem azt leste, mások hogyan, milyen témákat filmesítenek meg. Inkább kereste az új utakat, ezeket próbálta úgy csomagolni, hogy egymásra találjon közönségével.

A Cosmopolis talán a legmerészebb vállalkozása. Ahogy A légy esetén, itt is maga jegyzi a forgatókönyvet, amelyben egy gazdasági apokalipszis vízióját mutatja be egyetlen multimilliomos, órák alatt megváltozó életén át: New Yorkban teljes a zűrzavar, a kapitalizmus a végóráit éli. Eric Packer, a milliárdos aranyifjú beül hófehér limuzinjába. Míg az Egyesült Államok elnökének látogatása miatt megbénul egész Manhattan, őt csak egy dolog érdekli: el akar jutni a város túlsó felén dolgozó fodrászához. Ám ahogy az órák telnek, a káosz úrrá lesz mindenen, és ő tehetetlenül nézi, ahogy birodalma összeomlik. Ráadásul biztos benne, hogy valaki meg akarja gyilkolni. De mikor és hol? Élete legfontosabb 24 órája következik.

Cronenberg játszik nézői idegeivel, hol lelassítja filmjét, szinte jelentéktelenné teszi a mozgásokat, megmerevedik minden, nem csak a kamera képe, de a szereplők álláspontja is. Máskor meg másodpercek tört része alatt akkorát fordul a világ, hogy győzze követni a kissé szándékosan „elaltatott” néző.

Nem kevés társadalomkritika bontakozik ki a Cosmopolis képsoraiból. Ugyanakkor, Cronenberg szándékosan annyi szürreális elemet használt, hogy azért komolyan venni, a saját életünkre vetíteni semmiképp nem szabad. De ellenpéldaként lebegjen előttünk ez a példázat. Ezt az alkotást leginkább azoknak ajánljuk, akik a filmszínház szóösszetételben napjaink multiplexeiben is keresi még a színházat, nem csak a filmeket…
És, hogy mi köze a tökéletes, előre kiszámított világ összeomlásához Pattinson prosztatájához? A Cosombolisból kiderül, és tényleg ez az egyetlen bulváros témája…

• Galéria

• Kapcsolódó anyagok: