Harmadnaposok kritika: csak nekem ismerős a téma?

Harmadnaposok. Hát igen, a másnaposok már egy ideje foglalt, meg különben is, itt egy icipicit több nap, mint kolbász, izé, legénybúcsú, lagzi, pia, drog. De azt leszámítva, hogy a sztori a nagy brit nemzetközösségen belül lebonyolódik, nem hinném, hogy bármi újdonsággal szolgálna bárkinek.

Ha rákeresünk a legénybúcsú kifejezésre az IMDb-n a kulcsszavaknál, akkor a filmes oldal összesen 141 film és sorozatrész címét dobja fel. (Simán agglegényre viszont majdnem háromszázat.) Jó, ezek közül nem szól mindegyik egy az egyben egy eszelős, férfias búcsúztatásról, de mindegyikben akad belőle ilyen. És még csak nem is az első helyen hozza a keresésnél a Másnaposokat. Szóval akkor most hazudjuk magunknak azt, hogy ez nem elcsépelt, agyonhasznált téma?

Elnézést kérek a készítőktől, természetesen a rendezőt és a szereplőket is beleértve, hiszen ők simán gondolhatták úgy, hogy ez nagyon üthet. De a forgatókönyvírótól szívesen megkérdezném, hogy ezt mégis hogy gondolta? Dean Craig karrierében eddig sokkal jobban vonzódott a temetésekhez, mint a lagzikhoz, hiszen a Halálos temetés és a Haláli temetés című filmek is az ő tollából származnak. A kedves író úr azonban gondolt egy nagyot, a koporsóban nincs annyi poén, nyergeljünk át a násznagyokra. És lőn, egy igazi „minek?”-típusú film!

A vígjátékokra viszont jellemző, hogy hamar találnak maguknak stábot, főleg egy ilyen témával. Valaki úgy gondolta, ha a Másnaposok siker volt, akkor ez tuti bombasiker. De sírva könyörgöm ki volt az?

A sztori persze aranyos. David (Xavier Samuel) és Mia (Laura Bent) egy közös nyaralás alkalmával ismerkednek meg és szeretnek egymásba. Egy héttel később David meg is kéri Laura kezét. A válasz: igen, ráadásul az esküvővel sem várnának többet néhány napnál. David hazautazik Angliába, és megkéri három legjobb haverját (Kris Marshall, Kevin Bishop, Tim Draxl), hogy térjenek vele vissza Ausztráliába, és vegyenek részt az esküvőjén, legyenek ott tanúként. A három srác nem is fogja vissza magát, így David számára új értelmet nyer a „jóban-rosszban” kifejezés. A káoszba fulladó esküvő során Mia családja kerül az egyik sarokba, David haverjai a másikba, s kezdetét veszi egy amolyan laza „kő kövön nem marad”-buli.

Én tényleg nem szeretnék csak rosszat mondani erről a filmről, habár borzasztóan csábít a dolog. Ha valaki egy egyszerű, kissé frivol, nagyon meredek, cseppet túlmókázott vígjátékot akar, annak ott a helye a teremben. A Harmadnaposok nem ígér többet annál, mint ami. Összegyurmázták mindazt, ami az elmúlt években ebben a kultúrkörben vicces volt :a legénybúcsú, a barátok számára vadidegen menyasszony, a lagzi, és a násznép óceánnyi különbségei. Nagyszerű! Az pedig teljesen tagadhatatlan, hogy nem próbáltak versenyezni, rákontrázni egyik jól sikerült elődre sem, inkább egy sajátos, aussie (ausztrál) ízt vittek bele. Csak nem mindenki szereti az ottani fűszereket…

(A hazai kollégáknak pedig azt üzenném, hogy szerencsésebb lett volna más címet adni neki!)

• Galéria

• Kapcsolódó anyagok: