Men In Black - Sötét zsaruk 3 kritika: 10 év után újra a régi formájában

Vannak azok a filmek, melyeken az idő vasfoga egyszerűen képtelen kifogni. Olyan művek, amelyekről az idősek mellett még olyan fiatalok is ámulattal beszélnek, akik a film debütálásakor még csak gondolatban sem léteztek. Pláne megmarad az emberek szívében ez a kedves emlék, ha a készítők újabb és újabb epizódokkal csalogatják vissza a rajongókat a vetítőterembe. A MIB 1997-es debütálásával azonnal zajos sikert csapott, rengeteg teltházas vetítést és eladott DVD-t hagyott maga után. 2002-ben, a második epizód ugyan hasonló népszerűségnek örvendett, de valahogy minden, az eredi filmben megtalálható pozitívum elveszett benne. 10 évvel ezután, már a vászon előtt ülve, kissé szkeptikusan vártam a MIB III végeredményét, de már a kezdéskor – mintha csak Will Smith előkapta volna a memóriatörlő kütyüjét – minden, a második filmben ért csalódást elfeledtem. A MIB széria ismét a régi fényében tündöklött.

A nosztalgiára vágyók ezúttal két legyet üthetnek egy csapásra: nemcsak a klasszikusnak mondható hangulatnak a javában fogják magukat találni (űrstukkerek és kütyük, guszta monszták), hanem egy roppant jól lefestett, 60-as évekbeli Amerikában is. Főhősünknek, Jay ügynöknek ugyanis most egy olyan szörnyeteget kell üldözőbe vennie, aki az időt manipulálva igyekszik hatalomra törni – azaz elpusztítani mindent a múltban, ami egykoron a vesztét okozta, hogy majd a jelenben vasmarokkal irányíthassa seregét a Föld ellen.

Érdekes a történet, kellőképp dramaturgiával felkeverve, de amit kihoztak az időutazásból, az még a sztorinál is észtvesztőbb – hihetetlen játékot figyelhetünk meg a múlt és jövő között ugrálva, eszement összeesküvés-elméletekkel és karakterekkel feldobva még a receptet (van, aki képes a jövő minden percét előrelátni – messze az egyik legnagyobb arc a filmben!). Természetesen, kiforrott humor nélkül nem létezhet MIB – és a harmadik résznek talán ez az egyik legdicséretesebb része. Nemhogy csak tökéletesen beépítették az időutazásba a jobbnál-jobb poénokat, sikerült a 60-as évek társadalmát és történelmét kiparodizálni, de mindezt a korunk legkiforrottabb igényeihez igazítva.

A karakterek roppant szerethetőek, Kay és Jay párosa óriásit dob a film hangulatán. A színészek játéka összességében fantasztikusra sikeredett (pluszpont Will Smith arcmimikájáért!), bár volt egy-két erőtlen karakter. Még jobban elkeserítő, hogy bizony pár már jelentet túlságosan erőltetettre és elnyújtottra sikeredett.

A MIB 3-at se kerülte el az egyre nagyobb divatnak örvendő 3D-s technológia: ritka szépen ki lett használva, de ha már ilyen precíz munkát sikerült végezni, igazán belekerülhetett volna egy kicsivel több a „képernyőből kiugrás” effektből.

Nem lett rossz film a MIB 3, kifejezetten azt adja, amit a szériától elvárnánk. A rajongóknak kötelező, akik pedig egy jó kis komédiára vágynak, adjanak neki bátran egy esélyt. Így főleg a vizsgák után (tapasztalatból mondom), jobb filmet aligha találhattam volna kikapcsolódásnak.

Mr Timbol

• Galéria

• Kapcsolódó anyagok: